"Sweeter far than life I found, than love was
Sweeter far than love to die, as he did"

Hávamál
47. Ifjúkoromban
magamban róttam
úttalan útjaim.
Gyarapodni mégis
másokra lelve kezdtem,
ember embernek öröme.

66. Volt, hogy túl korán
értem valahova,
máskor megkésve,
a sört vagy már megitták,
vagy még meg se főzték –
a nem várt vendég alkalmatlan.

22. Nyomorúságos,
nyamvadt ember,
ki mindenen mosolyog,
észben nem tartja,
amit tudnia kéne –
ő maga sem makulátlan.

54. Az ész léptéke
legyen a középszer,
bajt hoz a nagy bölcsesség.
Legjobban él,
aki bizonyos benne,
mit tud, mit nem.

56. Az ész léptéke
legyen a középszer,
bajt hoz a nagy bölcsesség.
Sorsát senki
nem sejti előre,
azért alszik nyugton.

35. Sokáig ne ülj
senki asztalánál,
búcsúzz hamar bátran.
Könnyű megunni
kedves vendéget is,
ha elfelejt fölállni.

94. Senki ne szapuljon
ily esztelenséget,
mindenkivel megeshet:
könnyen válik bölcsből
valaki balgává
szerelmi szándéktól.

72. Jó, ha van egy fiad,
vénségedre lett bár,
miután már nem vagy.
Nemigen akad
sírkő az utak mentén,
mit nem fiak faragtak.

36. Házad, hol élsz s hálsz,
szilárd hely, bármi szűk;
magad ura maradhatsz
faháncs kunyhódban
két kecskével;
különb ez a koldusbotnál.

32. Hányszor megesik,
hogy hű barátok
víg asztal mellett
csúnyán összecsapnak;
örök a viszály,
míg ember az ember.

27. Az oktalan ember,
ha bárhova betér,
bölcsebb, ha hallgat;
tudatlanságát
nem fogják tudni,
ha nem jár el a szája;
de a balga, bárgyún,
még azt se tudja:
túl sokat beszél.

23. A dőre dúl-fúl,
magában, éjten-éjt,
mindenen elmélkedik;
és mire reggel lesz,
maga még roskatagabb,
minden marad a régiben.

124. Szinte a testvéred,
akivel úgy szólhatsz,
hogy mindent kimondasz.
Nincs átkozottabb
az állhatatlanságnál.
Hogy volna barátod,
aki csak hízeleg?

126. Bocskort, lándzsanyelet
ne varrj, ne faragj
másnak, csak magadnak –
hibádzik a bocskor,
hajlik a lándzsanyél,
rád hull a szitokszó.